Liebenthal, Ite: [Nálam jobban szereted az emléket majd …] ([Mehr als mich wirst du die Erinnerung lieben…] in Hungarian)

Mehr als mich wirst du die Erinnerung lieben,

wenn das lebendige Bild hinter den Schleier entweicht,

wenn nur der schwebende Hauch verwehender Worte geblieben,

wenn dich der letzte Sinn versunkener Blicke erreicht.

Dann werd ich ganz dein alterndes Leben umschließen,

Einsamster unter den Menschen, daß nie deine Seele verdirbt.

All meine inneren Quellen, die heut noch verborgen dir fließen,

Nálam jobban szereted az emléket majd,

ha az élő kép a fátyol mögötti létbe tér,

ha elszálló szavakból csak lebegő fuvallat marad,

ha elsüllyedt tekintet végső értelme elér.

Öregedő léted akkor körülölelem,

Emberek legmagányosabbika, ne pusztuljon lelked.

Minden belső forrás, mi hozzád ma még rejve jut tőlem el,