Morgenstern, Christian: Az Egyszarvú (Das Einhorn in Hungarian)

Das Einhorn lebt von Ort zu Ort

nur noch als Wirtshaus fort.

Man geht hinein zur Abendstund

und sitzt den Stammtisch rund.

Wer weiß! Nach Jahr und Tag sind wir

auch ganz wie jenes Tier

Hotels nur noch, darin man speist -

(so völlig wurden wir zu Geist).

Im »Goldnen Menschen« sitzt man dann

und sagt sein Solo an...

Az Egyszarvú már rég kihalt;
   
mint fogadó itt-ott kitart.
   
   
   
A pógár beront emberül
   
s törzsasztalánál beleül.
   
   

Totál szellemi lét után
  
fajunk is lesz Egyszarvu tán
   
   
   
sőt csárda hisz abban eszünk —
   
(oly mélyen Vendég-gé leszünk).
   
   
   
„Az Aranyemberben” csücsülsz,
   
s szónoklatba merülsz...
   
   
   
Feuerbach azt tartotta, hogy „Der Mensch ist was er ißt: Amit eszel, azzá leszel.” Ha ez szó szerint volna így, akkor nem lenne ajánlatos például disznót vagy marhát enni. De a vegeráriánusok sem járnának jobban, mert spenóttá vagy krumplilevessé változni sem lehet kellemes. Egyszarvúvá lenni jobb, mert nem eszik meg az embert, de hátránya az, hogy csak a fantázia szüleménye, és mint ilyen, nem üldögélhet róla elnevezett éttermekben. Mi emberek, ha sokat ülünk fogadókban, annyira átszellemül lényünk a fogadó lényegévé, hogy fogadóvá, faluvégi kurtakocsmává válunk. Hogy ez jó-e, ki tudja?

Az utolsó strófa formál-logikai következtetés: ha emberekként állatokról elnevezett vendéglőkben üldögéltünk, akkor Egyszarvúvá válva emberről elnevezett vendéglőben fogunk. Ez gondolatkísérletnek is kiváló. Máris látom magamat, amint
„Az Aranyemberhez” címzett sörözőben ülök és sörözök, és persze kirúgok a hámból: homlokomon ágaskodó szarvammal kibököm a mennyezetet.