Morgenstern, Christian: Meran-Vineta (komoly vers) (Meran-Vineta in Hungarian)

Die Nacht ist finster, ohne Stern und Mond.
Jetzt schläfst du, Stadt, auf tiefem Meeresgrund,
vom Trollenvolk Ertrunkner bloss bewohnt;
und ist in deinem Reich kein andrer Mund,

als der dem Schrei der Geisterstunde front,
dem Erzschrei, der aus Tor und Pforte rund
die Toten wirbelt, blinden Auges und
der Spanne durstig, die der Schemen schont.

Hoch droben übern Spiegel zieht ein Boot ...
Das Ruder ruht. Und eine Stimme bebt:
Horch, Herz, da drunten läutet jetzt der Tod ...

Da fühl ich, wie mein Sinn dem Graun entstrebt -
Ich reisse los mich von Vinetas Not
und sage laut: Doch dein Geliebter lebt!

Homályos éj, se csillag fent, se hold.
Alszol, város, te tengermélyi, lenn,
minden lakód tengerbe fúlt kobold;
nincs birodalmadban nyelv semmilyen,

csak az, mit meg kísértetóra old,
a nem nagykapureccsenéstelen,
mely mint kísértet holttestből terem
és kihúnyt szemeket újból kiolt.

A víztükrön egy hajó szinte áll...
Pihen az evező, s egy hang lebeg:
Figyelj, szív, ott lent most szól a halál...

Az iszonyt nem éreznem nem lehet –
El vele, amit Vineta kinál!
Kiáltom: Mégis él szerelmesed!
   
   
   
Vineta: a legenda szerint Balti tenger menti elsüllyedt város. Nem tudom, miért nevezi Morgenstern Meran-Vinetának, lehet, hogy ilyen változata is van a névnek. Egy korabeli Vineta-regény szerzője (Elisabeth Bürstenbinder) sokáig a Dél-Tiroli Meranban élt. Talán ebben rejlik a vers címének a magyarázata.

Wilhelm Müller is írt verset Vinetáról, l. ott. Operákat, színdarabokat, regényeket írtak, filmeket forgattak róla.