Morgenstern, Christian: Álom erdeje (nem abszurd vers) (Traumwald in Hungarian)

Des Vogels Aug verschleiert sich;
er fällt in Schlaf auf seinem Baum.
Der Wald verwandelt sich in Traum
und wird so tief und feierlich.
 
Der Mond, der stille, steigt empor.
Die kleine Kehle zwitschert matt.
Im ganzen Walde schwingt kein Blatt.
Fern läutet, fern, der Sterne Chor.

Madár szemét el köd lepi;
és álomba merül a fán.
Az erdő lesz álom talán,
s minden oly mély és ünnepi.

Kilép a hold, halk és fura.
A kis csőr tompán csicsereg.
Nem ing-leng a levélsereg.
Cseng távol csillagok kara.