Morgenstern, Christian: Mint a Napot felejti el, borús napon, valaki (Komoly vers) (So wie ein Mensch, am trüben Tag, der Sonne vergißt in Hungarian)

So wie ein Mensch, am trüben Tag, der Sonne vergißt, —
sie aber strahlt und leuchtet unaufhörlich, —
so mag man Dein an trübem Tag vergessen,
um wiederum und immer wiederum
erschüttert, ja geblendet zu empfinden,
wie unerschöpflich fort und fort und fort
Dein Sonnengeist
uns dunklen Wandrern strahlt.

Mint a Napot felejti el, borús napon, valaki,
s az süt tovább feltartóztathatatlan, —
borús napon így felejthetni Téged,
csak hogy megrázkódtatások után,
vakultan, megérezzük, hogy' ragyog
kimeríthetetlenül mind tovább
Napszellemed
sötét bolygókra: ránk.
   
   
   
Azt hittem volna, hogy emberi fajtánk éppen ellenkezőleg inkább olyankor hajlamos elfelejteni Istent, amikor jól megy a sora; a Biblia is így gondolja: „És meghízott Jesurun [= Izráel népe] (...) és elhagyá Istent...” (Mózes V, 32:15)