Morgenstern, Christian: Ahogy az ember borús napon Napot feled (So wie ein Mensch, am trüben Tag, der Sonne vergißt in Hungarian)

So wie ein Mensch, am trüben Tag, der Sonne vergißt, —
sie aber strahlt und leuchtet unaufhörlich, —
so mag man Dein an trübem Tag vergessen,
um wiederum und immer wiederum
erschüttert, ja geblendet zu empfinden,
wie unerschöpflich fort und fort und fort
Dein Sonnengeist
uns dunklen Wandrern strahlt.

Ahogy az ember borús napon Napot
feled, -
ő viszont süt és világít szüntelen, -
úgy borús napon elfelejtünk Téged,
hogy aztán megint, újra és újra
megrázva, sőt elvakítva megértsük,
kimeríthetetlenül süt örök
Napszellemed
sötét vándorokra.