Morgenstern, Christian: A süsügér avagy a víztúltengés (Der Walfafisch oder das Überwasser in Hungarian)

Das Wasser rinnt, das Wasser spinnt,
bis es die ganze Welt gewinnt.
   Das Dorf ersäuft,
   die Eule läuft,
und auf der Eiche sitzt ein Kind.

Dem Kind sind schon die Beinchen naß,
es ruft: »Das Wass, das Wass, das Wass!«
   Der Walfisch weint
   und sagt: »Mir scheint,
es regnet ohne Unterlaß.«

Das Wasser rann mit Zasch und Zisch,
die Erde ward zum Wassertisch.
   Und Kind und Eul,
   o Greul, o Greul –
sie frissifraß der Walfafisch.

    
És ég szakad és víz fakad,
és víz dagad és part szakad.
   Fúl a falu,
   húz az uhu,
egy gyerek faágat ragad.

A gyerek lába már vizes,
kiált: „Vezess haza, vezess!”
   Sír a sügér:
   „Nevem nem ér!
Ennyi víz már fölösleges.”

A víz, a víz, a vész, a vész !
Az ár nem áll meg, csak az ész.
   Gyerek, uhuk,
   szent Habakuk,
süsügér, itt a vége, kész!