Morgenstern, Christian: Madártávlatból (komoly vers) (Vogelschau in Hungarian)

Begriffst du schon ein Wunder wie dies eine,
dass die Erde um die Sonne fliegt?
0 Nacht, vor deinem Sternenscheine
liegt all mein Menschliches besiegt ...

Ein riesenhafter Erdkloss kreist
unaufhörlich um ein grosses Feuer:
Da gebiert die Scholle Geist -:
der Mensch wird, Zwerg und Ungeheuer, -

Und ruft, Ausschlag der Bodenrinde,
Erd und Himmel tönend an -
und spielt sein Spiel in Weib und Mann ..
gleich einem ewigen Kinde ...

Ja, Kinder-Spiel ist, was da ist,
das sagt dir jede stille Nacht,
und nur dein tiefes Kind-Sein macht,
dass du noch weiter fröhlich bist.

Mondd, olyan mindennapi csodát már megértsz-e,
hogy a Föld a Nap körül röpül?
Ó, Éj, csillagfényedre nézve
ember-voltom megsemmisül.

Egy behemót göröngy pörög
egy tűz körül mint kerge birka:
Szellemet nemz az a Rög —:
törpét — de óriást lebírna.

Rikkant, a bolygó bőre eme pörsenése,
Ég és Föld beleremeg —
s papás-mamást játszik a nagy gyerek...
nem szűnik gyermekeskedése...

Az, gyermekjáték, minden az,
ezt mondja neked minden csendes éj,
és csak gyermek voltod teszi, a mély,
hogy te vidám, vidám maradsz.