Eichendorff, Joseph von: Vágyakozás (Sehnsucht in Hungarian)

Es schienen so golden die Sterne,

Am Fenster ich einsam stand

Und hörte aus weiter Ferne

Ein Posthorn im stillen Land.

Das Herz mir im Leib entbrennte,

Da hab ich mir heimlich gedacht:

Ach, wer da mitreisen könnte

In der prächtigen Sommernacht!

Zwei junge Gesellen gingen

Vorüber am Bergeshang,

Ich hörte im Wandern sie singen

Die stille Gegend entlang:

Von schwindelnden Felsenschlüften,

Wo die Wälder rauschen so sacht,

Von Quellen, die von den Klüften

Sich stürzen in die Waldesnacht.

Sie sangen von Marmorbildern,

Von Gärten, die überm Gestein

In dämmernden Lauben verwildern,

Palästen im Mondenschein,

Wo die Mädchen am Fenster lauschen,

Wann der Lauten Klang erwacht

Und die Brunnen verschlafen rauschen

In der prächtigen Sommernacht. –

Fent ragyogtak arany csillagok,

Ablakban álltam, magány

A társam, s távol, hallom,

Postakürt szól csenden át.

Szívem keblemben felizza,

Titokban eltűnődtem én:

Óh, velem vaj’n ki utazna,

Hisz oly csodás  e nyári éj!

Ment két fiatal legényke

Ott fent a hegyoldalán,

Hallom mint száll víg vándorének

Végig a csendes tájon át:

Szól dal szédítő magasról,

Hol erdő súg gyengéd mesét,

Sziklákból kitőrt forrásról,

Mi felveri az éj csendjét.

Márványszobrokról is zengtek,

Sziklás kertekről, hol a növény

Indái követ átszőttek,

S palotákra süt holdfény,

Hol lányok ablakból fülelnek,

Ha hallják lant lágy szavát,

És kutak álmosan merengnek

E csodaszép nyáréjszakán.