Wedekind, Frank: Saját énünk rabja vagyunk (Der Gefangene in Hungarian)

Oftmals hab’ ich nachts im Bette
Schon gegrübelt hin und her,
Was es denn geschadet hätte,
Wenn mein Ich ein Andrer wär’.

Höhnisch raunten meine Zweifel
Mir die tolle Antwort zu:
Nichts geschadet, dummer Teufel,
Denn der Andre wärest du!

Hilflos wälzt ich mich im Bette
Und entrang mir dies Gedicht,
Rasselnd mit der Sklavenkette,
Die kein Denker je zerbricht.
   
   
   
(1905)

Gyakran rágódtam az ágyban,
Marva lelkem mint a kén:
Mért ne volna az hibátlan,
Ha más „Én” volnék, nem én?

Gúnyos kételyem kivágta
Válaszát, mely halk s dilis:
Mit ártana az, te báva?
Te volnál a másik is!

Forgolódtam csak az ágyban,
S ez a vers azt zúgta: Költs!
De csak mint rab, kin a lánc van,
Mit nem tör szét semmi bölcs.