Seidel, Heinrich: A tyúk és a ponty (Das Huhn und der Karpfen in Hungarian)

Auf einer Meierei
Da war einmal ein braves Huhn,
Das legte, wie die Hühner tun,
An jedem Tag ein Ei
Und kakelte,
Mirakelte,
Spektakelte,
Als ob's ein Wunder sei!

Es war ein Teich dabei,
Darin ein braver Karpfen saß
Und stillvergnügt sein Futter fraß,
Der hörte das Geschrei:
Wie's kakelte,
Mirakelte,
Spektakelte,
Als ob's ein Wunder sei!

Da sprach der Karpfen: »Ei!
Alljährlich leg' ich 'ne Million
Und rühm' mich des mit keinem Ton:
Wenn ich um jedes Ei
So kakelte,
Mirakelte,
Spektakelte –
Was gäb's für ein Geschrei!«

Ahogy tanyán szokás,
Nem igényelt nagy unszolást,
Tyúknál szimpatikus vonás:
Tojt egy nap egy tojást.
S volt kárálás,
Vad kotkodács,
Hivalkodás:
„Csodás műalkotás.”
A tóban bezzeg más:
Szelíd ponty rágcsált ott sást,
Kedvelte e szórakozást.
Odaért a rikácsolás:
Bősz kárálás,
Vad kotkodács,
Hivalkodás:
„Csodás tojás-dobás”.
Így szólt a ponty: "Pompás!
Évente milliós szórás
Jön belőlem, s nincs ujjongás;
Ha kísérne haltojást
Ily kárálás,
Meg kotkodács,
Hivalkodás -
Lenne ám háborgás!"