Falke, Gustav: Tél (Winter in Hungarian)

Ein weißes Feld, ein stilles Feld.
Aus veilchenblauer Wolkenwand
Hob hinten, fern am Horizont,
Sich sacht des Mondes roter Rand.

Und hob sich ganz heraus und stand
Bald eine runde Scheibe da,
In düstrer Glut. Und durch das Feld
Klang einer Krähe heisres Kräh.

Gespenstisch durch die Winternacht
Der große dunkle Vogel glitt,
Und unten huschte durch den Schnee
Sein schwarzer Schatten lautlos mit.

(1902)

Fehér mező, csendes mező.
Ibolyakék felhőfalból
Kilógott messzi horizont,
És rőt holdkaréj araszolt.

És kibújt már a fátyolból
az ácsorgó kerek korong,
baljós izzás. S át a mezőn
repült a rekedt varjúszó.

Szellemjárás téli éjen,
Nagy és sötét madár siklott,
És lent a hóban elúszó,
Halk és sötét árnyék ringott.

(1902)