Hartleben, Otto Erich: (Szakállam nincs, fejemen semmi lokni) ((Ich bin rasiert und trage keine Locke) in Hungarian)

Ich bin rasiert und trage keine Locke,
sogar die Bürste gönn ich meinem Rocke.
Ich bin durchaus kein lyrischer Tenor,
nur was ich heiss durchlebt, trag ich euch vor.

Nicht zart allein ins schwelgende Gefühl
verlier ich mich – auch in der Welt Gewühl.
Und seh das Schöne nicht und Edle nur,
ich kenne der Gemeinheit breite Spur.

Ich seh den Schmutz am Lumpenrock des Sclaven,
ich seh den Schmutz im Herzen manches Braven.
Und sprech es aus, was Kopf und Herz empört,
und freue mich, wenns euch die Ruhe stört.

Und ob ihr Klugen auch mein Wollen höhnt –
und ob ihr Frommen mich entsetzt verpönt –
und ob ihr Zarten meine Worte flieht –
hart ist das Leben, hart sei auch mein Lied!
   
   
   
(1885)

Szakállam nincs, fejemen semmi lokni,
ruhámnak bele kell a pucolásba szokni.
Méltóságteljes tenor nem vagyok,
hangom csak megélt szerepben ragyog.

Elbódít a világi forgatag
is jól, nem csak az ehető javak,
és nem csak az, ami szép és nemes,
hanem az is, ami rettenetes.

Látok mocskot rongyos rabszolgagúnyán,
s úriember szívén, ha rongy az, úgy ám,
Kimondom, mi bosszant szívet-fejet,
s örülök, hogy ez zavar titeket.

S ha ti, okosok, gúnyolódtok is —
és ha ti, szentek, elítéltek is —
s bár érte a finom erény lenéz —
legyen dalom, mint az élet, nehéz!
   
   
   
Legyen dalom, mint az élet, nehéz: a költő nevére szójáték: Hartleben = kemény (nehéz) élet.