Ball, Hugo: A kék est (Der blaue Abend in Hungarian)

Es wettert Lichtkomplex vom Himmel auf die Straßen,
Aus Fensterfronten wandeln hoch die blauen Huren.
Oh holde Stunde sanfter Mädchennasen,
Oh Unisono und Zusammenklang der Turm- und                                                       [Taschenuhren!
Der Mond steigt in die Rundung metaphysisch höher,
Ein Pferd macht müde sich's bequem in einem Vogelneste.
Verzückt entschwebt dem Volk ein violetter Seher,
Und schwarzer Violinklang tönt aus dem Asbeste.

Glasbläserei und Kuppel weißer Bögen,
Wölbt hoch euch aus dem Lichtkreis dieser Stadt!
Es ist, als ob aus Finsternis viel Tränen zögen
Und kranken Gottes Haupt erglänzet matt.

Es lehnen sich die Häuser blond zurücke.
Sind Türme weiße Engel, die entschweben.
Vom Himmel stürzt zur Hölle eine Brücke,
Auf der die Toten händeringend kleben.

                                         (Ha Hu Baley)
   
   
(1914)

Az utcákra fénykomplexum szakad az égből,
A kéklő kurvák fel ablakokból vonulnak.
Ó fitos lányorrok órája, szép bőr,
Ó torony- és zsebóráknak összhangja mint hat                                                           [hárfahúrnak!
A hold ívben hág feljebb metafizikussan,
Egy paripa lustán madárfészekbe fészkelődik.
Egy lila látnok népétől lelkessen égbehussan,
Azbesztből fekete hegedűszó lövődik.

Fölétek üvegfuvó fújja könnyed
Fehér gömbjét: városi fényburok!
Mintha sötétségből ömlenének a könnyek,
A beteg Istenfej tompán ragyog.

A hátrahajló házak bőre szőke.
El fehérlő angyaltornyok lebegnek.
Az égből egy híd a pokolba dől be,
Görcsös belékapaszkodása holt kezeknek.
   
   
   
Ha Hu Baley: A vers Hugo Ball és Hans Leybold nevű barátja közös műve, Ha Hu Baley álnéven jelentették meg.