Rilke, Rainer Maria: Est (Abend in Hungarian)

Der Abend wechselt langsam die Gewänder,

die ihm ein Rand von alten Bäumen hält;

du schaust: und von dir scheiden sich die Länder,

ein himmelfahrendes und eins, das fällt;

und lassen dich, zu keinem ganz gehörend,

nicht ganz so dunkel wie das Haus, das schweigt,

nicht ganz so sicher Ewiges beschwörend

wie das, was Stern wird jede Nacht und steigt -

und lassen dir (unsäglich zu entwirrn)

dein Leben bang und riesenhaft und reifend,

so dass es, bald begrenzt und bald begreifend,

abwechselnd Stein in dir wird und Gestirn.

Lassan az est lecseréli ruháit,

felaggatja, már sok öreg fa van;

nézed: rólad két ország is leválik,

egyik égbe megy, a másik zuhan;


és egyiké sem vagy egészen, ezért

nem hagyja, hogy sötét, néma házzá válj,

nem hagyja, hogy öröklétnek egén

éjjelente, mint a csillag, felszálljál -

átalakít (és teljesen kusza ez),

az élted kucorog, majd tág és érik,

értelmed hol balga, hol meg fénylik,

felváltva kő, aztán újra csillag lesz.

1904. ősze?, Svédország?