Rilke, Rainer Maria: Buddha [Már messziről megérzi, ömlik...] (Buddha in Hungarian)

Schon von ferne fühlt der fremde scheue

Pilger, wie es golden von ihm träuft;

so als hätten Reiche voller Reue

ihre Heimlichkeiten aufgehäuft.

Aber näher kommend wird er irre

vor der Hoheit dieser Augenbraun:

denn das sind nicht ihre Trinkgeschirre

und die Ohrgehänge ihrer Fraun.

Wüßte einer denn zu sagen, welche

Dinge eingeschmolzen wurden, um

dieses Bild auf diesem Blumenkelche

aufzurichten: stummer, ruhiggelber

als ein goldenes und rundherum

auch den Raum berührend wie sich selber.

Már messziről megérzi, ömlik

halk zarándok felé aranya;

bűnbánó birodalmak öntik

belé titkaikat halomba.

De közel érve néz idiótán

a szemöldök fenségét látván:

mert ez nem ám otthoni ivótál,

s fülönfüggő, mit asszony lóbál.

Meg tudná-e mondani valaki,

mily dolgok olvasztódtak bele,

hogy virágkelyhen ülő alak ily

képet képez: némább, nyugodt-sárgább

mintha arany lenne, és vele

étert érint, s önmaga világát.

1906

* A "Neue Gedichte" második Buddha-verse, 1906-ból- (T.F.)*