Rilke, Rainer Maria: A novemberi nap (Der Novembertag in Hungarian)

Kalter Herbst vermag den Tag zu knebeln,
seine tausend Jubelstimmen schweigen;
hoch vom Domturm wimmern gar so eigen
Sterbeglocken in Novembernebeln.

Auf den nassen Dächern liegt verschlafen
weißes Dunstlicht; und mit kalten Händen
greift der Sturm in des Kamines Wänden
eines Totenkarmens Schlußoktaven.

Hideg ősz a nappal száját betömte,
ezer öröm helyett hangja hallgat;
dóm csúcsáról sajátosan jajgat
lélekharang novemberi ködbe.

Nedves tetőn álmatagon rebben
pára fehér fénye; s hideg kézzel,
kürtőnél vihar valamit észlel,
s halottas dal végét éri tetten.