Rilke, Rainer Maria: Nyári este (Sommerabend in Hungarian)

Die große Sonne ist versprüht,
der Sommerabend liegt im Fieber,
und seine heiße Wange glüht.
Jach seufzt er auf: "Ich möchte lieber ..."
Und wieder dann: "Ich bin so müd ..."

Die Büsche beten Litanein,
Glühwürmchen hangt, das regungslose,
dort wie ein ewiges Licht hinein;
und eine kleine weiße Rose
trägt einen roten Heiligenschein.

 1895,Aus der Sammlung Larenopfer

A nagy Nap hát szétszóródott,
ám láz gyötri a nyári estet,
és izzó arcán forró folt.
Feltápászkodik: "Na, még egyet ..."
Aztán legyint: "Á, elég volt ..."

Bokrok látnak litániához,
Szentjánosbogár lóg bimbózva,
s testével örök fényforrást hoz;
és egy kicsike fehér rózsa
éppen vörös glóriát hordoz.