Rilke, Rainer Maria: [Eső hűvös ujja rak nekünk..] ([Der Regen greift mit seinen kühlen…] in Hungarian)

Der Regen greift mit seinen kühlen
Fingern uns die Fenster blind
Wir lehnen in den tiefen Stühlen
Und lauschen wie aus müden Mühlen
Die leise Dämmerstunde rinnt

Und dann spricht Lou. Und es verneigen
Sich unsre Seelen. Auch der Strauß
Am Fenster grüßt aus hohen Zweigen
Und wir sind alle heimateigen
In diesem leisen weißen Haus

Eső hűvös ujja rak nekünk
Az ablakra vak párát.
A mély székekben terpeszkedünk
És fülelünk, malomkerekünk
hogy perget alkonyi órát.

Aztán Lou szól. És békésre
hajlik lelkünk. És ideér
Ablakból az ágak intése,
És érint az otthon érzése,
E házban, mely csendes s fehér.

Wolfratshausen, 1897. június 29.
   
   
A Te ünnepedre c. gyűjteményből
   
   
*Lou Andreas-Salomé (1861-1937) orosz-német származású írónő, esszéíró és pszichoanalitikus volt. Paul Reé, Nietzsche barátja, majd Nietzsche maga is feleségül akarta venni, mindkettőt elutasította. Rilke egyik nagy szerelme volt, kb. három évig voltak együtt, ő tanította Rilkét oroszra, hogy eredetiben olvashassa Turgenyevet és Tolsztojt, kétszer (1899-ben és 1900-ban) vele is utazott Oroszországba. 1901-ben szétváltak, de Rilke élete végéig bizalmasa volt. E versben a wolfratshausen-i, általuk "Loufried"-nek nevezett parasztház egy estéjére emlékezik.*(T.F.)