Rilke, Rainer Maria: Az éj peremén (Am Rande der Nacht in Hungarian)

Meine Stube und diese Weite,
wach über nachtendem Land, -
ist Eines. Ich bin eine Saite,
über rauschende breite
Resonanzen gespannt.

Die Dinge sind Geigenleiber,
von murrendem Dunkel voll;
drin träumt das Weinen der Weiber,
drin rührt sich im Schlafe der Groll
ganzer Geschlechter.....
Ich soll
silbern erzittern: dann wird
Alles unter mir leben,
und was in den Dingen irrt,
wird nach dem Lichte streben,
das von meinem tanzenden Tone,
um welchen der Himmel wellt,
durch schmale, schmachtende Spalten
in die alten
Abgründe ohne
Ende fällt...

A szobám és ezen távlatok
őrként éji táj felett, -
Egyek. Kifeszített húr vagyok,
zsongó, nagyívű hangok
rezgésének kitett.

A tárgyak hegedű-testek,
bennük dörmögő sötét;
abban nők rívása tesped,
s megforgatja alvó dühét
több nemzedéknek.....
Vár még
ezüst remegés: akkor
él majd Minden alattam,
s mi a dolgokban vak volt,
a fény felé tör arccal,
s az rezgő hangomat megüli,
mely köré ég tornyosul,
a szűk, vergődő rést érzi,
és a régi,
a vég nélküli
űrbe hull...