Rilke, Rainer Maria: Álmodás X. (Träumen X. in Hungarian)

WENN das Volk, das drohnenträge,
trabt den altvertrauten Trott,
möcht ich weiße Wandelwege
wallen durch das Duftgehege
ernst und einsam wie ein Gott.

Wandeln nach den glanzdurchsprühten
Fernen, lichten Lohns bewußt; –
um die Stirne kühle Blüten
und von kinderkeuschen Mythen
voll die sabbatstille Brust.

Prag, Mitte April 1896

HA a henye nép csak tapos
megszokott hétköznapon,
engem vigyen titokzatos
sétány, s éljem át illatos,
komoly, isteni lakom.

Fényúton a biztos díjhoz
messzeség elvezessen; –
homlokomon virágszirmok,
belül sok kisded, szűz mítosz
s Sabbáth nyugalma legyen.

Prága, 1896. április közepe