Dichter unbekannt: Ha nem volna seprő... (Gäb's keine Hefe... in Hungarian)

Gäb's keine Hefe,
Gäb's auch kein klares Bier.
Und gäb' es keine Plebejer,
Wo wäre der Cavalier?

Und gäb' es keine Narrheit,
Wer wäre annoch klug? —
Wer spräche von der Wahrheit,
Gäb' es nicht Lug und Trug?

Ha nem vón’ seprő,
Nem lenne tiszta bor.
Köznép nélkül se volna
Nemesség, tiszta sor.

Ha tökfej nem akadna,,
Okos lehetne más? —
Igazságot mi kelt fel?
Csalás és ámitás.
   
   
   
Amikor lefordítottam ezt a kis versikét, nem vettem észre, hogy tulajdonképpen az első és a harmadik sorok között is van „rímintenció”, pedig a Narrheit (ostobaság) és Wahrheit (igazság) nyilvánvalóan rímel. De „Hefe” és „Plebejer” csak asszonánc. A német műköltészetben a rím kötelezően tiszta rím, az utolsó hangsúlyos szótag magáhangzójától kezdve minden egyes hangnak pontosan meg kell ismétlődnie; az asszonánc nagyon ritka, marginális jelenség. A német népköltészetben van asszonánc, de az sem olyan, mint a magyar asszonánc, mert a magyar asszonáncban a mássalhangzóknak is van szerepük (valamelyest hasonlítaniuk kell), hanem mint az úgynevezett spanyol asszonánc: kizárólag a magánhangók azonossága szükséges. Az én magyar fülemben „Hefe” és „Plebejer” nem hangzott rímnek, még asszonáncnak sem. Átlag német versben irreleváns volna az, hogy a „Hefe” és a „Plebejer” magánhangzói azonosak; de ebben a népdalszerű versben nem irreleváns.

Ilyen egyszerű kis versike esetében teljesen mindegy, milyen ritmusképletet követ, a lényeg az, hogy a bölcselkedés — itt az, hogy minden csak az ellentétének, tagadásának köszönhetően az, ami — verssé, ritmikussá legyen faragva, mindegy, milyen verssé. Sokszor komoly versben sem olyan borzasztóan fontos ez. De Magyarországon mégis szinte kötelező a ritmus- és a rímképlet követése, és ez nem is olyan nehéz; nem kell emiatt túl sokszor feláldozni fontosabb tulajdonságait az eredeti versnek. Íme A-B-A-B rímképlettel:
   
  
   
Ha nem vón’ seprő,
Nem lenne tiszta bor.
Köznép nélkül se nevel föld
Nemest, ez tiszta sor.

Ha tökfej nem akadna,
Okos lehetne más? —
Igazságot mi ad ma?
Csalás és ámitás.
   
   
   
„Seprő — nevel föld” olykor elfogadható, de nem számít jó rímnek magyar versben. Kérdés, helyes-e átmenteni olyasmit is a fordításban, ami magyarul csikorog, rosszul hangzik. Bizonyos esetekben indokolt lehet ez (a fenti nem ilyen eset). A másik véglet az, hogy az eredeti versektől inspirálva de tőlük nem nagyon zavartatva jó, élvezhető, nem-fordításízű magyar verseket írunk. Éppen ezt tette Faludy György Villonnal — és sokan felháborodtak rajta, ki sem akarták adni őket...