Artmann, H. C.: kékszakáll 1 (blauboad 1 in Hungarian)

i bin a ringlgschbüübsizza
und hob scho sim weiwa daschlong
und eanare gebeina
untan schlofzimabon fagrom..

heit lod i ma r ei di ochte 
zu einen libesdraum –
daun schdöl i owa s oaschestrion ei 
und bek s me n hakal zaum!

so fafoa r e med ole maln
wäu ma d easchte en gschdis hod gem –
das s mii amoe darwischn wean
doss wiad kar mendsch darlem!

i bin a ringlgschbüübsizza
(und schlof en da nocht nua bein liacht
wäu i mi waun s so finzta is
fua de dodn weiwa fiacht..)

ringlispil-tulaj vagyok
hét némbert már agyonvágtam
raktam egy csontkupacot
ágyam alatt el is ástam..

a nyolcadik ma jön oda 
átverem a randival –
harsog majd a gépzongora 
s megbökdösöm haknival!

így jár minden fehérnép
mert az első elbánt vélem–
azt, hogy egyszer lebuknék
tökbiztos kizártnak vélem!

ringlispil-tulaj vagyok
(éjjel is csak fénynél alszom
a sötét árnyak nagyok
nyomaszt a sok halott asszony..)