Trakl, Georg: Három álom II. (Drei Träume II. in Hungarian)

II

In meiner Seele dunklem Spiegel

Sind Bilder niegeseh'ner Meere,

Verlass'ner, tragisch phantastischer Länder,

Zerfließend ins Blaue, Ungefähre.

Meine Seele gebar blut-purpurne Himmel

Durchglüht von gigantischen, prasselnden Sonnen,

Und seltsam belebte, schimmernde Gärten,

Die dampften von schwülen, tödlichen Wonnen.

Und meiner Seele dunkler Bronnen

Schuf Bilder ungeheurer Nächte,

Bewegt von namenlosen Gesängen

Und Atemwehen ewiger Mächte.

Meine Seele schauert erinnerungsdunkel,

Als ob sie in allem sich wiederfände -

In unergründlichen Meeren und Nächten,

Und tiefen Gesängen, ohn' Anfang und Ende.

Él a lelkem sötét tükrében

Sosem látott tengerek képe,

Pompás országok tragikus szükségben,

Szétfolynak ők, kékségbe, kétségbe.

A lelkemből sarjadnak vér-bíbor egek,

Hol gigászi, izzó napok tündökölnek,

És különös, élénk, csillámló kertek,

Gőze a fülledt és gyilkos gyönyörnek.

És lelkemnek sötét, éjszínű kútja

Szörnyű éjek képét alkotta,

Névtelen dal készteti útra,

S örök hatalmak ziháló torka.

Sötét emlékeken borzong az én lelkem,

Mintha magára lelne minden szinten -

Feneketlen tengeren és éjeken,

És mély dalokban, hol kezdet és vég nincsen.