Lenau, Nikolaus: Eddig és nem tovább (Aus in Hungarian)

Ob jeder Freude seh ich schweben

Den Geier bald, der sie bedroht.

Was ich geliebt, gesucht im Leben,

Es ist verloren, oder tot.

Fort riß der Tod in seinem Grimme

Von meinem Glück die letzte Spur:

Das Menschenherz hat keine Stimme

Im finstern Rate der Natur.

Ich will nicht länger töricht haschen

Nach trüben Fluten hellem Schaum,

Hab aus den Augen mir gewaschen

Mit Tränen scharf den letzten Traum.

Örömeimnek itt a vége,

Fölöttük keselyű lebeg.

Amit kerestem, érte égve,

Az füstbe ment, nincs, elveszett.

   

A halál dühe elragadta

Boldogságom minden nyomát.

Szeretetnek nincs foganatja,

Természet azt nem látja át.

   

Tovább én balgán nem halászom

Sötét vízben a csillogást.

Kimosott szemem, könnyben ázón,

Minden álmot, minden varázst.