Arnim, Achim von: A fecskék (Die Schwalben in Hungarian)

Es fliegen zwei Schwalben ins Nachbar sein Haus,
Sie fliegen bald hoch und bald nieder;
Aufs Jahr, da kommen sie wieder,
Und suchen ihr voriges Haus.
 
Sie gehen jezt fort ins neue Land,
Und ziehen jezt eilig hinüber;
Doch kommen sie wieder herüber,
Das ist einem jeden bekannt.
 
Und kommen sie wieder zu uns zurück,
Der Baur geht ihnen entgegen;
Sie bringen ihm vielmahl den Segen,
Sie bringen ihm Wohlstand und Glück.
 
 

Két fecske cikáz: van egy itteni ház,
Suhannak alant s a magasban;
Egy év, és majd jön urassan
A pár: az övék az a ház.

De most idegenbe szállnak ott,
Húznak levegőt gyalulva;
De visszatalálnak újra,
Ami senkinek se titok.

És újra visszatalálnak azok,
És hoznak sokszoros áldást,
Nem vár a ház ura már mást,
Csak jólétet, csupa jót.
   
   
   
Erre a versre kis híján ráillik az, amit Karinthy írt Szabolcska Mihály (Ady szerint: „Költőcske Mihály”...) költészetéről: „Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”... Achim von Arnimot sokkal magasabbra értékelik ma Németországban, mint Szabolcska Mihályt Magyarországon; feltételezem, hogy életműve tartalmaz ennél jobb verseket is, de én, mi tagadás, egyáltalán nem ismerem az életművét. Az a kevés, amit olvastam tőle, az csupa lapos és érdektelen, banális locsogás volt. A maga korában őt is magasabbra értékelték, mint ma: Heine például nagy költőnek tartotta, sőt a legeredetibb romantikus költőnek (bár azt kell mondanom, hogy nekem attól az óriási költőnek tartott Heinétől is csak semmitmondó, lapos sőt zavaros és modoros verseket volt alkalmam olvasni mindeddig). Goethe ezzel szemben azt írta, hogy A. von Arnim életműve „olyan hordó, amelynek vaspántjait a kádár elfelejtette jó erősen a helyükre kalapálni”. Szó ami szó: a fecskéről sokkal kevesebb új dolgot árul el ez a versike, mint azt valamely eccerű de becsületes népdal tenné, de közben a népdal bájos naivitásának is híján van. Az, hogy a „Haus” (ház) szó önmagával rímel, nem teszi népdalszerűvé a verset, meg a hinüber — herüber „rím” sem: az is csak gyatra szóismétlés. Ez akkor is sokat levonna az értékéből, ha egyébként volna benne valami érdekes. Tinódi Lantos Sebestyén vagy Zrínyi Miklós archaikus vala — vala —vala- „rímei” nem olyan gyatrák és nevetségesek, mint ezek a modern úgynevezett „rímek”.