Müller, Heiner: Álomerdő (Traumwald in Hungarian)

Heut nacht durchschritt ich einen Wald im Traum
Er war voll Grauen Nach dem Alphabet
Mit leeren Augen die kein Blick versteht
Standen die Tiere zwischen Baum und Baum
Vom Frost in Stein gehaun Aus dem Spalier
Der Fichten mir entgegen durch den Schnee
Trat klirrend träum ich seh ich was ich seh
Ein Kind in Rüstung Harnisch und Visier
Im Arm die Lanze Deren Spitze blinkt
Im Fichtendunkel das die Sonne trinkt
Die letzte Tagesspur ein goldner Strich
Hinter dem Traumwald der zum Sterben winkt
Und in dem Lidschlag zwischen Stoß und Stich
Sah mein Gesicht mich an: das Kind war ich

A éjjel álmomban egy erdőn mentem át
Egy erdőn telve csupa rémülettel
Tekintet nélküli üres szemekkel
Betűrendben álltak az állatok a fák
Között kőbálvánnyá fagyottan
A fenyők sorából egy gyermeket
Véltem látni amint kicsörtetett
Páncélban vértben és sisakban
A napot kortyoló fenyő-sötétben
A lándzsa éle csillogott kezében
A nappal végső sárga karcát
Az erdő búcsúztatta halni készen
És aki vívta lándzsával a harcát
Én voltam az Felismertem az arcát