Μυθιστόρημα ΙΕ´- Quid πλατανῶν opacissimus (Greek)
Ὁ ὕπνος σὲ τύλιξε, σὰν ἕνα δέντρο, μὲ πράσινα φύλλα, ἀνάσαινες, σὰν ἕνα δέντρο, μέσα στὸ ἥσυχο φῶς, μέσα στὴ διάφανη πηγὴ κοίταξα τὴ μορφή σου κλεισμένα βλέφαρα καὶ τὰ ματόκλαδα χάραζαν τὸ νερό. Τὰ δάχτυλά μου στὸ μαλακὸ χορτάρι, βρῆκαν τὰ δάχτυλά σου κράτησα τὸ σφυγμό σου μιὰ στιγμὴ κι ἔνιωσα ἀλλοῦ τὸν πόνο τῆς καρδιᾶς σου.
Κάτω ἀπὸ τὸ πλατάνι, κοντὰ στὸ νερό, μέσα στὶς δάφνες ὁ ὕπνος σὲ μετακινοῦσε καὶ σὲ κομμάτιαζε γύρω μου, κοντά μου, χωρὶς νὰ μπορῶ νὰ σ᾿ ἀγγίξω ὁλόκληρη, ἑνωμένη μὲ τὴ σιωπή σου βλέποντας τὸν ἴσκιο σου νὰ μεγαλώνει καὶ νὰ μικραίνει, νὰ χάνεται στοὺς ἄλλους ἴσκιους, μέσα στὸν ἄλλο κόσμο ποὺ σ᾿ ἄφηνε καὶ σὲ κρατοῦσε.
Τὴ ζωὴ ποὺ μᾶς ἔδωσαν νὰ ζήσουμε, τὴ ζήσαμε. Λυπήσου ἐκείνους ποὺ περιμένουν μὲ τόση ὑπομονὴ χαμένοι μέσα στὶς μαῦρες δάφνες κάτω ἀπὸ τὰ βαριὰ πλατάνια κι ὅσους μονάχοι τους μιλοῦν σὲ στέρνες καὶ σὲ πηγάδια καὶ πνίγουνται μέσα στοὺς κύκλους τῆς φωνῆς. Λυπήσου τὸ σύντροφο ποὺ μοιράστηκε τὴ στέρησή μας καὶ τὸν ἱδρώτα καὶ βύθισε μέσα στὸν ἥλιο σὰν κοράκι πέρα ἀπ᾿ τὰ μάρμαρα, χωρὶς ἐλπίδα νὰ χαρεῖ τὴν ἀμοιβή μας.
Δῶσε μας, ἔξω ἀπὸ τὸν ὕπνο, τὴ γαλήνη. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://users.uoa.gr |
|
|
Mythistorima 15. Dús árnyat vető platánliget* (Hungarian)
Az alvás úgy bugyolált be, mint a fát zöld lombja úgy lélegeztél a csendes fényben, mint egy fa a tiszta forrásban nézegettem képmásodat: a szemhéjaid csukva és pilláid a vizet simították ujjaim a zsenge fűben a tiéidre találtak éreztem pulzusodat egy pillanatra és éreztem távolról szíved gyötrelmét.
A platánok alatt, a víznél, a borostyán közt téged az álom nyomott el és szétszórt körém, közelembe, nélkülem, megérintve egész lényed - csended, mivel egy vagy; növekvő és elfogyó árnyékod feloldva egy másik árnyékban, egy másik világban ami elenged és visszatart.
Mi megéltük azt az életet amit kaptunk. Kár, hogy akik ily türelemmel várakoznak elvesznek a borostyán közt a nagy platánok alatt és kár azért is, ki csak ciszternákba és kutakba beszél és belefúl a hang köreibe. Kár a társért, ki osztozott nélkülözésen és verejtéken és rohant a napba mint egy holló túl a romokon, jutalma élvezetének reménye nélkül.
Adj nekünk, álmon kívül, békességet.
*Ifjabb Plinius – Baráti buzdítás (Levelek 3.): ...Hogy van Comum, mindkettőnk kedvence? Hát a tündérszép városszéli villa? Hát az örökké tavaszias oszlopcsarnok? Hát a dús árnyat vető platánliget?... /quid platanon opacissimus/ (Szepessy Tibor ford.)
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | saját |
|
|