Egy régi könyvben - lehet vagy százéves -,
elfeledve a lapok között
egy vízfestményt találtam, aláírása nem volt.
Túlságosan erős művész munkája lehetett.
Ez volt a címe: „A szerelem megjelenése."
De pontosabb lett volna így a birtokos:
„A szélsőséges érzékűek szerelmének..."
Mert nyilvánvaló volt, ha a műre néztél
(a művész eszméje könnyen érthető),
nem arra rendeltetett az a fiú a képen,
hogy egy legyen azok közül, akik többé-kevésbé
egészségesen szeretnek
és megmaradnak a többé-kevésbé megtűrt szerelem
korlátai között: se mély, gesztenyebarna szeme,
sem a választékos szépség az arcán, a rendhagyó vonzású szépség,
sem eszményi ajka, mely a gyönyört
a kiválasztott testbe közvetíti,
sem eszményi tagjai, olyan ágyakra teremtve,
amiket szemérmetlennek bélyegez a köznapi erkölcs.