Stafford, William: Sötéten utazva át (Traveling Through The Dark in Hungarian)

Traveling through the dark I found a deer

dead on the edge of the Wilson River road.

It is usually best to roll them into the canyon:

that road is narrow; to swerve might make more dead.

By glow of the tail-light I stumbled back of the car

and stood by the heap, a doe, a recent killing;

she had stiffened already, almost cold.

I dragged her off; she was large in the belly.

My fingers touching her side brought me the reason--

her side was warm; her fawn lay there waiting,

alive, still, never to be born.

Beside that mountain road I hesitated.

The car aimed ahead its lowered parking lights;

under the hood purred the steady engine.

I stood in the glare of the warm exhaust turning red;

around our group I could hear the wilderness listen.

I thought hard for us all--my only swerving--,

then pushed her over the edge into the river.

Sötéten utazva át, egy döglött

szarvasra leltem a Wilson River Road mentén.

Általában jobb az ilyet rögtön a szakadékba gördíteni,

az út keskeny; kerülgetése még újabb halált okoz.

A hátsó lámpa parazsánál botorkáltam a kocsi mögött,

s a rakásnál megálltam; egy űnő, újabb gyilkosság.

Merev volt már, majdnem hideg.

Ahogy arrébbcibáltam, furcsán duzzadtnak tűnt a hasa.

Ujjaimmal megérintettem és akkor leesett;

Oldala meleg volt; borja feküdt ott várakozva,

Élve még – de immár megszületetlen.

A hegyi út mentén tétován haboztam.

A kocsi előre nézett, tompított fényei égtek,

a géptető alatt egyenletesen dorombolt a motor.

A meleg kipufogógáz vörösbe játszó ragyogásában álltam;

Csoportunk körött – hallhattam – a vadon figyelt.

Hát, nekünk se könnyű! – gondoltam rám jellemző fordulattal,

aztán átlöktem őt a szegélyen, bele a folyóba.