La Fontaine, Jean de: A Tücsök és a Hangya (La Cigale et la Fourmi in Hungarian)

La cigale, ayant chanté
Tout l'été,
Se trouva fort dépourvue
Quand la bise fut venue.
Pas un seul petit morceau
De mouche ou de vermisseau.
Elle alla crier famine
Chez la Fourmi sa voisine,
La priant de lui prêter
Quelque grain pour subsister
Jusqu'à la saison nouvelle.
«Je vous paierai, lui dit-elle,
Avant l'août, foi d'animal,
Intérêt et principal.»
La Fourmi n'est pas prêteuse;
C'est là son moindre défaut.
«Que faisiez-vous au temps chaud?
Dit-elle à cette emprunteuse.
-- Nuit et jour à tout venant
Je chantais, ne vous déplaise.
-- Vous chantiez? j'en suis fort aise.
Et bien! dansez maintenant.»

Zengett a jó Tücsök! Dalt!
Világ, halld!.
S a kamra üres volt, ó,
Midőn jöve dér és hó.
Nincs füstölt légycomb, far, tor,
Nincs a polcon más mint — por...
Némi segítségért hát
Hangyaszomszédhoz ment át;
Egy kis kölcsön hogy tán lesz,
Máskülönben éhen vesz,
Mielőtt — szól — jő új nyár,
Meg lesz adva, mi csak jár,
Tőke s kamat, esküm szent,
Énbennem megbízhat kend.
A Hangya keze nem bő;
Eme hibától ő ment.
A nyarat hogy’ tölté kend?
Kérdi a kérőtől ő.
Szüntelen dalt, takarost
Daloltam, hallá egy nép!
Ó, dalolt? Ez igen! Szép!
Akkor tácoljon kend most.
   
   
   
A fordítás prozódiájáról l. Sully Prudhomme A naplemente c. versénél.

Hagyományos (trochaikus) fordítás, a francia nőrímeknek megfeleltetett kétszótagos magyar nőrímekkel (a francia nőrím nem kétszótagos):
   
   
   
Zengte Tücskünk Nyáron át
Víg dalát.
Ámde üres volt, szavamra,
Mikor jött a tél, a kamra.
Nincs füstölt légynyelv, se szárny,
Nincs a polcokon, csak árny.
Némi segélyecske végett
Hangyaházhoz bízva léptet:
Egy kis kölcsön tán akad,
Másképp éhkoppon marad,
Meg lesz adva, ami jár,
Mond, ha újól jön a nyár,
Tőke s kamat, esküszöm!
Énbennem megbízhat Ön.
Nem bő kéz, szűk Hangya-Marka;
Ily hibától mentes ő.
Hát hogy’ telt a langy idő?
Kérdi, színleg jót akarva.
Szüntelen dalt, takarost
Daloltam, hallá a nép.
Dalolt? Ez már döfi! Szép!
Illik táncolnia most.