Brassens, Georges: A csóró sírásó (Le Fossoyeur in Hungarian)

Dieu sait qu' je n'ai pas le fonds méchant

Qu' je ne souhait' jamais la mort des gens

Mais si l'on ne mourait plus

J' crèv'rais d' faim sur mon talus

J' suis un pauvre fossoyeur.

Les vivants croient que j' n'ai pas de remords
A gagner mon pain sur 1' dos des morts
Mais ça m'tracasse et d'ailleurs
J'les enterre à contrecœur
J' suis un pauvre fossoyeur.

J'ai beau m' dir' que rien n'est éternel
J' peux pas trouver ça tout naturel
Et jamais je ne parviens
A prendr' la mort comme ell' vient
J' suis un pauvre fossoyeur.

Et plus j' lâch' la bride à mon émoi
Et plus les copains s'amus'nt de moi
I' m' disent « mon vieux, par moments

T'as un' fïgur' d'enterr'ment »
J' suis un pauvre fossoyeur.

Ni vu ni connu, brav' mort adieu !

Si du fond d'la terre on voit l'bon
Dieu

Dis-lui l' mal que m'a coûté

La dernière pelletée,

J' suis un pauvre fossoyeur (bis).

Tudja jól Isten: rossz nem vagyok

Ne lenne nekem senki halott

De ha el nem hullanak

Megnézhetem magamat

Csóró sírásó vagyok.

Azt hiszi, ki él, hogy smafu nekem,
Hogy halással nyerem kenyerem
Pedig engem ez zavar
A kar ásni nem akar
Csóró sírásó vagyok.

Mi nem örök, olyat ne szeress?
Nem hiszem, hogy ez természetes
Nem fogadom a halált
Ha egyszer csak mellém állt
Csóró sírásó vagyok.

Ha meg nagyon érzékeny vagyok
Körberöhögnek a haverok
Azt mondják: „hé te! nahát

Mér’ vágsz temető-pofát?"
Csóró sírásó vagyok.

Agyő, te kedves jó holttestem!

Ha a föld alól látszik a jó
Isten,

Mondd meg Neki, fájdalom

Nekem minden sírhalom.

||:Csóró sírásó vagyok.:||