Ady Endre: My true bride (Az én menyasszonyom in English)

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

1906

No matter what a rag she is under the lamp-post as a rule,
But may her be my ally until I die and I be her groom.
 
A lovely summer day may she confess right to me:
‘I love you and you’ll be forever my company’.
 
No matter whether she be a whore, miserable and down-at-heel,
Just let me at times understand what her pounding heart might feel.
 
A wild whirl of wind, tempest and peril may be our malediction,
But let our doom be fulfilled, together, as our benediction.
 
When at times our hearts are overwhelmed with some terrific passion,
Let us hang on each other’s lips in ecstasy that won’t ever lessen.
 
Whenever I am lost and, in the filth, would weakly welter,
Let her embrace me and protect me and be my shelter.
 
When out of passion we burst into consuming fire,
Let us soar into eternity and play on a sweet lyre.
 
Let her be endlessly kissing me to death,
Whether in filth, in tears, in pain, out of breath.
 
My Life lost long ago, let her bring it right back to me,
My abortive Dreams, let her decipher them and see.
 
Idolizing her cruel vermilion lips as if those of an angel,
She is my beloved, my soul, my life, my death, though I’m a stranger.

Breaching the eternal Laws and tearing up chains,
The two of us would mock the crowd racking their brains.
 
We would just gaily giggle on our riddle and bid a final farewell,
Facing death merrily together and deify each other in Hell.
 
We would quit the here-and-now, proudly, and godless believers forever,
saying: ‘Life is filth, but we’re pure and glad to die, spotless, together’.