Ady Endre: Crăciun (Karácsony in Romanian)

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma ugy kén', hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek -

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté...

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét -

Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve...

Óh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!...

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!...

Azi pacea e-n serbare,

Fiind zi cu Mântuirorul,

Rai să devină pământul,

Primindu-și Mântuitorul.

Oamenii reuniți

Ar fi în îmbrățișare -

Dar nu e pace, nici slavă:

Lumea e slabă, tare…

Inimă rece, sufletul stins,

Doar-n corp e dor, pasiune;

Cât-un Herod sunt stăpânii,

Tot adevărul e în cruce…

S-a pierdut omul, privind prin

Prismă către cerul mare,

Blestemându-și nașterea -

Lumea e slabă, tare…

Om cu om se războiește,

Să ne unim, fără idee,

Casa Domnului-n ruine,

Învățătura, pilda, șterse…

Oh, dar să ajungă animal,

Cu suflet, nu se poate!…

Cerule, Mesia nou vrem:

Lumea e slabă, tare!...