Szendrey Júlia: All my thoughts, my intuitions (Gondolataim, érzeményeim in English)

Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.

Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok,
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.

Örömimnek, bánatomnak
Édes gyermeki,
Szívem rejtett világának
Kis szülöttei.

Ugy jártok, mint a pillangó,
Mely a tűzbe száll,
S az égető lángok közt ott
Vár rá a halál.

A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.

S addig szálltok ágról ágra,
Míg a tövisek
Szárnyatokból minden tollat
Ki nem tépdesnek.

S összezúzva, összetépve
Földre hullotok,
S a feledés nehéz lába
Átmegy rajtatok.

Ne szálljatok a világba,
Ott csak bú talál;
Nálam élet, ott keserű
Szomorú halál!

All my thoughts, my intuitions
Took to feathered flight,
Left their birdcage open and they
Scattered to the night.

Do not wander off and leave me
‘bandoned, all alone,
There’s no friend there to await you,
No welcoming home.

Where will you go, you will find no
Heartfelt sympathy,
Rather you will meet your death in
Frigid apathy.

Cherished offspring of my sorrows
And my gaiety,
Of my heart’s hidden crevices
Precious progeny.

You’ll meet the fate of the moth who
Flew into the flames,
Wherein that raging inferno
Sudden death awaits.

Shrill cackles of ridicule will
Greet you on your way,
From every soft flower petal
Usher you away.

And as you hop from branch to branch
Prickly thorns will tear
Every feather from your wings and
Leave your plumage bare.

Splintered, tattered, your remnants lie
Scattered all around,
Oblivion’s heavy boots shall
Grind you to the ground.

Fly not to the winds where only
Sorrow lies in wait;
I give life, out there you’ll face a
Bitter, deathly fate!