Arany Lacinak (Hungarian)
Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt viz a vederbe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Merítette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge. Hű, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se' rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan... Itt van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony! 1847 |
Lui Arany Laci (Romanian)
Tu, Laci, M-auzi? Vino aci, Să nu-ți spun întruna, Dura-vura, Stai aici în brațe, Dar, să nu te miști, altfel Te-aș putea ciupi, Așa, ni! Te doare? Dar să nu urli. Gura închide, Și deschide urechile, Porțile astea mici; Ce trece prin ele, ghici, În capul tău… Un fluture tărcat rău. Fluture tărcat, basm mărunt, Intră-n capul lui Laci.
A fost un om, cu mustață deasă. Ce a făcut? S-a dus la fântâna cu roată. Dar găleata a fost goală, S-a apucat și a umplut-o cu apă. Oare de ce A pus apă În acea găleată? Poate în livadă Are de stropit nițel? Sau îi e sete?… defel. În mână, cu găleata plină Se duce în câmp în tihnă, S-a oprit acolo, uitând în jur; Ei, oare ce căuta singur? Poate, strălucind, fata morgana? Doar, a văzut deseori asta… Sau pe acel om, poate, Pe cânepă, care O duce la topilă? Nici cu aia n-are grijă. Ce vrea, în fine? Ei, drăcie! Hai, că spun, până la urmă De ce veghează câmpia lungă, Apă de ce a adus, zău? Vrea să prindă popândău. Ia te uită: Popândăul acolo e. Vai ce veloce, Ce fuge! În câteva minute, Jos dispare, Într-o gaură mare. Nici omul nostru nu-i leneș, Drept acolo merge Lângă gaură, Și a turnat Apa din găleată; S-a făcut plină. Popândăul, inundat Un timp a rezistat, Dar la urmă a ieșit afară, Chiar și cu cămașa udată. La ieșire căzând în plasă, A fost prins și dus acasă, Și momentan… Aici îl am… În brațe, Căci acest viu, Popândău zglobiu Tu ești, Laci, tu zău!
Uploaded by | Csata Ernő |
Source of the quotation | saját |
|