Itt van az ősz, itt van újra (Hungarian)
Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpendítem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te ülj le mellém, Ülj itt addig szótlanul, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.
Erdőd, 1848. november 17-20. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://mek.oszk.hu |
|
E toamnă, e din nou (Romanian)
E toamnă, e din nou, Veșnic e frumoasă. Dumnezeu știe, doar, De ce? dar mi-e dragă.
Din vârful dealului, D-unde privesc în zare, Ascult freamătul domol Al frunzelor uscate.
Zâmbind se uită în jos Raze generoase, Cum mama drăgăstoasă La pruncul cum doarme.
De fapt pământul toamna Doarme, nu moare; Se vede din ochi, că e Somn, nu e mutilare.
Și-a dat jos frumosul port, Ușurel se dezbracă; Se va îmbrăca până în zori, de primăvară.
Dormi, natură senină, Până-n dimineață, Să ai vise, în care Te simți încântată.
Cu vârful degetului, Îmi pișc lira, mocnit, Cânt de leagăn răsună Imnul meu potolit. –
Dragă, stai lângă mine, Stai doar tăcută, Până acest cânt, freamăt De vânt, se dă bătută.
De mă săruți, buzele Încet să se atingă, Să n-o trezim din visare Natura moțăită.
Uploaded by | Csata Ernő |
Source of the quotation | saját |
|