Petőfi Sándor: La cap de sat crâșmă mică (Falu végén kurta kocsma in Romanian)
|
Falu végén kurta kocsma (Hungarian)Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak.
"Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!"
Bekopognak az ablakon: "Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy."
"Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!"
Megint jőnek, kopogtatnak: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg."
Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.
Szatmár, 1847. augusztus
|
La cap de sat crâșmă mică (Romanian)La cap de sat crâșmă mică, Chiar lângă Someș pică, Taman în el s-ar vedea, Dacă nu ar veni bezna.
Noaptea s-apropie, Lumea în acalmie, E acostat un bac-n pace, Bezna nopții-n el tace.
Sigur, crâșma e sonoră! Țambalagiu e-n formă, Flăcăii sunt cu cheful, Vibrează și geamul.
,,Cârciumăriță, dragă, Dă-ne vinul bun, în grabă, Vechi să fie, ca moșul, Ca drăguței, sărutul!
Cântă lăutare, tare, Vreau dansul cel mare, Dansez pe toți banii, Va fi dansul inimii!''
Bocănesc la fereastră: ,,Nu faceți așa zarvă, E poruncă domnească, S-a culcat, vrând să doarmă.''
,,Să-l ia dracu, pe domnul, Tu s-ajungi în iadul!... Cântă lăutare, dragă, Chiar și pentru cămașă!''
Vin din nou, bat la ușă: ,,Chefuiți cu măsură, Domnul să vă dea slavă, Mama mea e bolnavă.''
Nu răspunde niciunul, Fiecare bea vinul, Punând capăt muzicii, Merg acasă flăcăii.
|