Petrőczi Éva: Il mio re pastore… (Az én pásztorkirályom… in Italian)

Az én pásztorkirályom

nem Amintas volt,

a Mozart-opera

nyáját terelgetve

rejtőzködő, királyi sarja,

hanem nagyapám, Péter,

havasi esztenák népének ivadéka,

akinek sokszor órákig ringatott

két, fáradságot nem ismerő,

hűséges karja.

Ő mindig készen állt

az engem gyógyítgató

örök dalra:

„Én, a pásztorok királya,

legeltetem nyájam…

Gyerekkorom „Il re pastore”-ja

tehát te voltál,

nyalka huszárként,

soha nem fakuló,

szép gúnyában.

Katonaruhás, mosolygós képed

most ágyammal szemközt

őrzi szaggatott álmaimat,

nem lettél ikon,

vagy házioltár.

Il mio re pastore

non era Aminta,

celante rampollo reale,

gregge menante

dal opera di Mozart,

bensì mio nonno, Pietro,

progenie del popolo

dei pastori della neve,

le cui fedeli braccia, a volte per ore,

mi cullavano instancabilmente.

Lui era sempre pronto

al, per me lenitivo,

eterno canto:

“Io, il re dei pastori,

pascolo il mio gregge…

“Il re dei pastori” della mia infanzia,

dunque sei stato tu,

come aitante ussaro

con un bel, mai sbiadente

vestiario, addosso.

Il tuo volto sorridente in uniforme militare

or’ di fronte al mio letto

custodisce i miei sogni frammentati,

non sei diventato un’icona

ne un altare domestico.