Borbély Szilárd: Taub Eizik csodája

Amikor a kállói haszidok
napok óta tolongtak a vagonokban,
és már nem voltak sem dühösek,
 
és már nem is sírtak, csak
imádkoztak, majd fáradtan
mormoltak, a rabbijuk ima
 
közben egyszer csak felkiáltott.
Aztán elájult. Amikor magához
tért, azt mondta, egy vékony,
 
szakállas alak jelent meg neki.
Erősen torkon ragadta, és azt
súgta a fülébe, hogy szent a hely,
 
ahol majd újra megjelenik neki.
Egy nap a vonat megállt. Hosszú
rámpán vonultak, a halálosan el-
 
csigázott csapatban ott lépdelt az
Öreg, aki látta még a Szentet, és
a kállói haszidok tudták, hogy
 
mellette ott vonult Ő. Eckardt
Unterscharführer magyarul
szólt hozzájuk, mintha otthon
 
volnának. Majd a szelektálást
végző tiszt előtt bal felé tért el
övéivel Taub Eizik, a Szent.