Végső Dolgok. Az Örökké-valóság. (Hungarian)
A pára csap fel így a téli tájban, a könnyű füst a gázkazános házban. A hegyoldalban ortodox temető vakít a napsütésben, mint a kő,
mely izzott, ahogy a tűzben az olvadt érc forrong az üstben. A délután így kezdett esni, mint némely angyal a resti
előtt a pocsolyába dőlve várt potya piára, könnyű nőre. Míg messze, a külkerületekbe’ elmúlt az idő egyszer s mindörökre,
mert ott volt az Utolsó Ítélet, egymást taposták a sok keresztények. A pogányok pedig csak itták a kólát egy kocsmában, úgy hívják: Örökkévalóság.
Uploaded by | Cikos Ibolja |
Source of the quotation | http://kulter.hu |
|
Le ultime cose. L’Eternità. (Italian)
Nel paesaggio invernale così si leva la
nebbia, fumo leggero nella casa riscaldata.
Al sole, sul pendio del monte, cimitero
ortodosso abbaglia come pietra, la qual
ferveva, come il minerale fuso nel gran
calderone, mentre ribolle sul fuoco.
Così cominciò a cadere il pomeriggio,
come certi angeli davanti al refettorio,
sbandati nel guazzo, in attesa d’una
bevanda a sbafo, d’una donna leggera.
Mentre lontano, nelle lontane periferie,
il tempo è passato una volta per sempre,
perché là s’è tenuto l’ultimo Giudizio,
ove i cristiani si pestavano l’un l’altro.
Intanto i pagani continuarono a bere cola,
in una bettola, che si chiama: Eternità.
|