Kányádi Sándor: Tarnava Grande (Nagyküküllő in Italian)

Nagy a világ! S a földgömbre,
milyen igazságtalanság,
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
bizony, reá sem rajzolták.

Pedig tudjátok meg:
szép szelíd hegyek
öléből,
jószagú fenyők
tövéből
fakad, és úgy foly,
akárcsak egy Neruda-verssor:
szabadon, s mégis mértéket tartva.
Igaz, hajók nem úsznak rajta,
csak jó komáim, a virtuskodó
székely legények
úsztatják benne lovaikat.
De lejjebb
a kendervető-fáták
dojnákat tudnak róla.
S a vén fűzfák lehajló
ágaiba fogózva
vízszagú nyári éjszakákon,
mikor csak a csillagok látják,
benne visongnak, lubickolnak
a kényes-testű szász leánykák.

S a földgömbre -
hát nem igazságtalanság? -
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
még csak reá sem rajzolták.

Három kicsi, dolgos nép
sorsát egybe mossa,
s mire észrevennétek,
kisebb testvérét kézen fogva,
beletáncolja magát -
a Marosba.

E’ grande il mondo! Ma sul globo,
che ingiustizia, il nostro piccolo
fiume, il Tarnava Grande,
non avevano neppure disegnato.
 
Eppur dovete sapere:
nasce dal grembo
delle colline miti,
da sotto le radici
dei pini profumati,
e scorre come
un verso di Neruda:
libero, tuttavia temperato.
E’ vero, sulle acque sue non solcano navi,
solo i miei bravi e prodi compagni,
i giovanotti siculi,
fanno nuotare i loro cavalli.
Ma più giù
le ragazze che tengono a mollo la canapa
su di lui cantano canti popolari.
Nelle notti d’estate che profumano d’acqua
aggrappati ai rami ricadenti
dei salici vecchi,
quando solo le stelle sono muti testimoni,
strillano e sguazzano nella sua acqua
ragazze sassone dai corpi delicati.
 
E sul globo –
non è forse un grande ingiustizia?
il nostro piccolo fiume, il Tarnava Grande,
non avevano neppure disegnato.
 
Unisce il destino di tre
piccoli popoli diligenti,
e per quando ve ne accorgerete,
presa per mano il suo fratellino,
danzando in Mures confluisce.