Nagy Teréz: Paris (Párizs in English)

Álmaink vágya, álmaink kéje,

lüktet a város, szívünk jövője.

Gitárunk zeng az Eiffel alatt,

elandalít, s a szívünk szabad.

Egy üveg jó bor, s hozzá pohár,

rakparton ülve ez, ami vár.

Este ölel a Champs Élysées,

hívogat titkon a Montmartre.

Táncolni hív a Moulin Rouge,

arcunkon pír, szájunkon rúzs.

Csókol a város, a szívünk tele,

randevúzunk a téren vele.

Andalog velünk a Szajna part,

ahová megyünk, ő arra tart.

Kavics kezünkben, néhány dobás.

csobban a vízen, nem álmodás.

Szállunk az éjben a város felett,

gitár a kézben, mily’ élvezet.

Dalunk a széllel szárnyra kel,

croissantal köszönt az álmos reggel.

Thirst of our dreaming, dreams' own desire,
 
throb of the city, bright future's fire.
 
We clang our guitars on Eiffel's ground,
 
free are our hearts and sweet is the sound.
 
 
Bottle of fine wine, glasses and plates.
 
sitting by quay-side, that's what awaits.
 
Evening's embrace on the Champs-Élysées,
 
Montmartre, it whispers: do come away.
 
 
Moulin Rouge calls, "let's hop" it quips,
 
blush on our faces, paint on our lips.
 
Kiss of the city, heart to the brim,
 
off to the square our tryst to begin.
 
 
We and the Seine-shore, soon we can tell,
 
all its ways follow our ways as well.
 
Holding some pebbles, throwing a few,
 
splash of the water: fact is the view.
 
 
We're flying over the city at night,
 
holding guitars: what a wonderous delight.
 
Breeze-blown song: its flight to treat us,
 
sleepy morning with croissants to greet us.