Dsida Jenő: Pious Musings of Myself (Jámbor beszéd magamról in English)

Vándor voltam, koldus,
vándor, mint a gólya.
Kurjongattam olykor,
Isten csavargója.

Úti feszületnél
mindíg csöndes lettem,
bozontos kutyámmal
álldogáltunk ketten.

Tiszta fa-sarúval
jártam síkot, dombot
s be-betartogattam,
amit Krisztus mondott.

Meg nem botránkoztam,
szemlélődtem békén
kocsis durvaságán,
papok kövérségén.

Nyüvet nem tiportam,
nem kínoztam pókot,
tréfát, bort szerettem,
szerettem a csókot.

Kértem Szűzmáriát:
Héttőrsebü Bánat,
kíméld meg a kíntól
lelkem kis anyámat!

Harangzsonduláskor
imámat eresztém:
hadd haljak meg úgy, mint
kedves, víg keresztény.

Rezeda volt szivem,
citera, virág-dal.
Bálokon táncoltam
huncut leánykákkal.

Éjjel a szobámban
angyalok motoztak
és takaróm alatt
meg-megcsiklandoztak.

Uploaded by	Váradi József
Source of the quotation	https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok

I was a stray pauper,
rambling spring to winter.
Hollered if it pleased me,
Heaven’s aimless drifter.

Roadside shrines a-passin'
I always grew solemn,
my shaggy dog and I
idly stood by ‘em.

Hills and lowlands did my
simple wooden clogs grind,
keeping, for the most part,
Heaven’s teachings in mind.

Never took offense at
gluttonous old friars,
observing peacefully
vulgar stagecoach drivers.

Never tread on vermin
nor tormented spiders,
I liked wine and laughter,
intimate encounters.

I implored Saint Mary:
Sevendaggered Anguish,
spare my darling mother
from torment and languish!

As the church bells rung, I
let my prayer take flight:
let me die merry as
jolly Christian souls might.

Reseda vine, my heart,
zithers and petal-song.
banquets with fair maidens
coyly we danced along.

At night in my bedroom
angel choirs teased me,
underneath my blanket
tickled and ap-peased me.

Uploaded by	Váradi József
Source of the quotation	https://medium.com/the-junction/pious-musings-of-myself-8fd1721dec5b