Tóth Imre: Guantanamský väzeň (A guantanamoi fogoly in Slovak)

Két fal között.
Első lépések a halál völgyében.
Emlékszem, talán tizenkét éves
lehettem, amikor először találkoztam
Gábriellel.
Ma sem tudom, ki ő.
Az iráni forradalmat hallgattam
a rádióban, talán éppen
téli szünet volt.
A város utcáin kóboroltam,
nem tudom, kit,
vagy mit kerestem.
Néha betértem egy könyvtárba,
vagy moziba.
Kint sütött a nap, nyüzsögtek az
emberek.
De én tudtam, hogy mindegyikük
csak egy halott bábu.

Akkor tudtam meg:
Isten kettős ügynöke
vagyok.

Senki számára nem viselhető el
a létezés, a saját létezése.
Akár ébren van, akár álmodik.

Ha rád nézek, mindig a
kudarc jut eszembe.
Bárcsak ne ismertelek
volna soha.

Isten kettős ügynöke
vagyok.

Nem ez az igazi nevem.

Medzi dvoma stenami.
Prvé kroky v údolí smrti.
Pamätám si, mohol som mať asi
dvanásť rokov, keď som sa  
s Gabrielom stretol.
Do dnes neviem, kto je on.
V rádiu som počúval Iránsku
revolúciu, možno práve
zimné prázdniny boli.
Ulicami mesta túlal som sa,
neviem, koho,
alebo čo som hľadal.
V knižnici alebo v kine občas
zastavil som sa.
Vonku slnko svietilo, ľudia
hemžili sa.
Ale ja som vedel, že každý z nich
len mŕtvou bábkou je.

Vtedy som sa dozvedel:
Že dvojitým agentom Boha
som.

Pre nikoho nie je znesiteľné
bytie, svoje vlastné bytie.
Jedno či bdie, alebo sníva.

Keď sa na teba pozriem, vždy mi
neúspech na myseľ prichádza.
Kiežby som ťa nikdy
nepoznal.

Dvojitým agentom Boha
som.

Toto nie je mojim pravým menom.