Saba, Umberto: Tündérmese (Favoletta in Hungarian)

Tu sei la nuvoletta, io sono il vento;

ti porto dove mi piace;

ti porto qua e là per il firmamento,

e non ti do mai pace.

Vanno a sera a dormire dietro i monti

Le nuvolette stanche.

Tu nel tuo lettuccio i sonni hai pronti

Sotto le coltri bianche.

Te a felhőcske vagy, én meg a szél,

kedvemre fújdogállak.

Terep az egész végtelen ég, békén

soha nem hagylak.

A fáradt felhőcskék este aludni térnek

a hegyeken túl.

Bújj ágyadba, álmaid hamar jönnek

fehér takaród alúl.