Aleramo, Sibilla: Ezek az órák is (Anche quest’ore in Hungarian)

Passeran quest’ore di spasimo
come passarono le mille di gioia.
O fiore che avrei voluto soltanto baciare,
o petto dolce dove imploravo festosamente la morte,
ma quest’ore che vivo di strazio
son più generose ancora
dell’altre gridanti felicità.
Mi tendo a te che ho colpito,
da lontano mi tendo
più pulsante di quando ridevamo nudi nel sole,
la fronte più affocata, insaziata.
Dono d’angoscia gemente
che pur anche si dissolverà,
lungo di febbre ansito verso la tua pena….
Tutti i miei capelli per addormirti da lungi!

Elmúlnak ezek a gyötrelemmel telt órák
mint ahogy elmúlt öröme az ezernyi órának.
Ó virág melyet csak csókolni akartam,
ó édes kebel hol ünnepélyesen esedeztem a halálhoz,
de ezek az órák melyeket kínok között töltök
még mindig nagylelkűebbek
mint azok melyek a boldogságtól zengtek.
Vágyom utánad kit megütöttem,
messziről vágyódom
hevesebben mint amikor meztelenül nevettünk a napon,
még forróbb homlokkal, elégedetlenül.
Nyögő gyötrelem ajándéka,
mely ha még fel is oldódik,
hosszú lázas zihálás a bánatod felé…
Minden hajam szála hogy messziről elaltassalak!