Dinescu, Mircea: Pilátus - az ember (Pilat - omul in Hungarian)

Leii s-au scurs în placenta nisipului,
maimutele-au pierit de tristetea maimutelor...
Ar putea reapare peste o mie de ani
asa cum apar din senin gindaceii sub masa betivului,
vintul va purta seminte de portocali si flamingi,
taifunul va-mprastia polenul girafei,
vom minca pepeni
si-n loc de simburi vom scuipa salamandre si veverite,
Natura isi va aduce aminte,
dulcea amnezie a timpului se va topi,
hidrocentralele vor produce peste si iarba,
fulgerul va suge lampile cu lacomia vitelului,
Tatal îi va cere iertare
Fiului,
dar teama, teama îmi e
ca Pilat – omul
se va spala inca-o data pe miini.

Az oroszlánok a homok méhébe szívódtak,
a majmok kipusztultak a saját bánatuktól...
Megjelenhetnek ezer év múlva,
ahogy a kőrisbogarak a részeg asztala alatt,
a szél a narancs és flamingók magjait hordozza,
a tájfun szétteríti a zsiráf hímporát,
dinnyét fogunk enni,
és magok helyett szalamandrákat és mókusokat köpünk.
A természet észbe kap,
elolvad az idő édes amnéziája,
a vízierőművek halat és füvet termelnek,
a villám az égőket szopja, mint a borjú.
Az apa bocsánatot kér
A fiától,
de attól félek leginkább,
hogy Pilátus - az ember
majd, ismét a kezeit mossa.