Claudius, Mathias: Wandesbecki dalocska (Das Wandesbecker Liedchen Magyar nyelven)

Weihet euch nicht Gram und Leide

Über die Gebühr!

Unterm Mond ist viele Freude,

Und die meiste hier.

Hier wachsen Büsch’ und Bäume

Und Blumen überall;

Hier träumt man goldne Träume

Zum Lied der Nachtigal.

Die alte Sitte waltet

An keinem Orte mehr,

Die Unschuld geht hier umher

Als ein fein Liebchen gestaltet;

Mit ihr macht bunte Reihe

Sir Amor klein und zart

Und alter deutsche Treu

Mit einem langem Bart. –

Auch liegt zu unserm Vergnügen

Die große Stadt uns vorm Gesicht.

Wir sehen sie an und lassen sie liegen

Und neiden sie nicht.

Und ehren unsre Eichen

Nach altem gutem Brauch

Und freun uns in Gesträuchen

Und zwischen Ähren auch.

So lange, bis nach vielen frohen Tagen

Der freundlich kommt, der mit der Hippe haut.

Ihr Herren, hört’s und laßt euch sagen!

Und, Andres, aufgeschaut!

Bánat és baj le ne törjön

Jobban mint kéne!

Mert Hold alatt sok az öröm,

S legtöbb e téren.

Itt sok szép bokor nő,

Csupa virág minden,

Itten aranyálmot sző

A csalogány zengve.

Nem ural ósdi illem

Egy helyet se mostan,

Jár a tisztesség körben

Ékesen, kedves alakban.

Vélük formál tarka sort

Ámor játszi bájjal,

És öreg német hűség,

Mi régtől szakállas.

S bár tárja szórakozáshoz

A nagyváros arcát nékünk,

Jól látjuk, de nem szórunk rá átkot,

Nem irigyeljük.

És becsülve mi tölgyünk

Régi szokás szerint,

Cserjék árnyán örülünk,

Közben kalász is int.

Élvezd, s ha sok örömteli nap után

Majd kedvesen jő a halál a kaszával,

Ti urak, hagyjátok, hadd hallják

Mások is, vigyázat!