Heym, Georg: Lázkórház (I) (Das Fieberspital (I) Magyar nyelven)
|
Das Fieberspital (I) (Német)Die bleiche Leinwand in den vielen Betten Verschwimmt in kahler Wand im Krankensaal. Die Krankheiten alle, dünne Marionetten, Spazieren in den Gängen. Eine Zahl
Hat jeder Kranke. Und mit weißer Kreide Sind seine Qualen sauber aufnotiert. Das Fieber donnert. Ihre Eingeweide Brennen wie Berge. Und ihr Auge stiert
Zur Decke auf, wo ein paar große Spinnen Aus ihrem Bauche lange Fäden ziehn. Sie sitzen auf in ihrem kalten Linnen Und ihrem Schweiß mit hochgezognen Knien.
Sie beißen auf die Nägel ihrer Hand. Die Falten ihrer Stirn, die rötlich glüht, Sind wie ein graugefurchtes Ackerland, Auf dem des Todes großes Frührot blüht.
Sie strecken ihre weißen Arme vor, Vor Kälte zitternd und vor Grauen stumm. Schon wälzt ihr Hirn sich schwarz von Ohr zu Ohr In ungeheurem Wirbel schnell herum.
Dann gähnt in ihrem Rücken schwarz ein Spalt, Und aus der weißgetünchten Mauerwand Streckt sich ein Arm. Um ihre Kehle ballt Sich langsam eine harte Knochenhand.
|
Lázkórház (I) (Magyar)Az ágysorok sok sápadt lepedőjét a kopár falak magukba nyelik. A betegségek, vézna, tipegő nép, a folyosón sétálnak. Mindegyik
beteg számot kap. S krétabetűk, fehérek, jegyzik szépen a gyötrelmeiket. A láz mennydörög. Mint nagy hegyek, égnek a beleik. És szemük fölmered
a plafonra, ahol tűlábú pókok húznak hasukból hosszú szálakat. Térdük felhúzva ülnek és lecsorgott izzadságban hideg vásznuk alatt.
Körmüket harapdálják. Vörösen izzó homlokuk és mély ráncaik szürkebarázdás szántóföld, melyen már a halál nagy hajnala virít.
Fehér karjuk kinyújtják, borzadály némítja őket s a foguk vacog. Agyuk fül s fül közt hömpölyögve már iszonyú, sötét örvényben forog.
Aztán sötét lyuk fúrja hátukat, s a fehérremeszelt falból kinyúl valami kar. Torkukra rászorul a szigorú csontkéz, és ott marad.
|